Szintaktika - XHTML kitérő

Az XHTML a HTML XML alapokra helyezése. (Az XML egy általános adatleíró nyelv.)

Az XHTML-nek lényegesen szigorúbb szintaktikai szabályai vannak, mint a HTML-nek. Például a tag és attribútum neveket kisbetűvel kell írni.

A forráskódban a leglátványosabb különbség a HTML és az XHTML között az, hogy minden tagot le kell zárni. Az olyan elemeknél, amelyeknek a HTML-ben nincs zárótagjuk, ez a következő módon történik:

<img src="logo.gif" width="335" height="90" />

Tehát a záró > jel előtt van egy per jel. Ezzel az írásmóddal egy HTML5-ös dokumentumban is találkozhatsz az úgynevezett idegen elemeknél.

Az XHTML szakított volna a HTML-ben megszokott lazaságokkal. Egy HTML dokumentumot akkor is megjelenítenek a böngészők, ha annak forráskódja hemzseg a hibáktól, legfeljebb kihagyják azt a részt, amit nem tudnak értelmezni. Az XHTML-ben az eredeti szándék szerint minden hiba végzetes hibának minősült volna, vagyis egyetlen hiba esetén sem jelenített volna meg semmit a böngésző. Ez igen erős váltást jelentett volna, mert a világhálón található HTML dokumentumok túlnyomó többsége szabvány szempontból hibásnak minősíthető.

A szabvány fejlesztői is érezték, hogy egy csapásra nem teremthetnek katonás rendet a káoszban, ezért biztosítottak egy egérutat. Lehetővé tették, hogy a böngészők - bizonyos feltételek mellett - az XHTML dokumentumokat hasonló elvek szerint jelenítsék meg, mint a HTML-t.

Az XHTML elkezdett terjedni, hiszen a programozók általában imádják az újdonságokat, de az egérutat kihasználva, az XHTML oldalakat a webszerverek úgy küldték el a böngészőknek, mint egy normál HTML dokumentumot. Mivel az XHTML szintaktikája némileg különbözik a HTML-től, a böngészők tulajdonképpen hibás HTML kódként értelmezték az XHTML oldalakat.

Így nem sok értelme volt az egésznek. Ezt idővel a webes szabványokat készítő W3 konzorciumnál is belátták. 2009-ben leállították az XHTML 2-es verziójának fejlesztését a HTML5 javára.