A HTML nyelv alapvető szintaktikája
Az internet hőskorában a HTML olyan jelölő nyelv volt, amivel egy dokumentum szerkezetét és tartalmát lehetett leírni. Később, a kilencvenes években számos olyan elemmel bővült, amelyek a megjelenítésre vonatkozó információkat tartalmazták. A tartalomra és a megjelenítésre vonatkozó információk összemosása alapvetően hibás gyakorlatnak bizonyult, ezért a kilencvenes évek második felében megalkották a CSS szabványt. Az ezzel egy időben megalkotott HTML 4 szabványban elavulttá minősítették a stílusinformációkat megadó tagokat és attribútumokat. (Használatukat engedélyezték, de nem ajánlották.) Ezt a folyamatot az XHTML és a HTML5 megjelenése fejezte be, amelyekből törölték a megjelenítésre utaló tagokat. A HTML újra olyan jelölő nyelv lett, amivel egy dokumentum szerkezetét és tartalmát lehet leírni.
Egy HTML elem általában nyitótagból, zárótagból és a két tag közötti tartalomból áll. Például a következő elem egy bekezdést ad meg a dokumentumban:
<p class=”kiemelt”>Ez egy nagyon rövid bekezdés.</p>
A nyitótag a jellel kezdődik, amit közvetlenül a tag neve követ. A név után, szóközökkel elválasztva lehet felsorolni az attribútumokat. A nyitótag végén a jel áll.
A zárótag egy jelből, egy jelből, a tag nevéből és a jelből áll.
A nyitó és a zárótag közötti tartalom a fenti példában egy rövid szöveg, de vannak sokkal összetettebb tartalmak is. Például egy elem tartalma egy komplett táblázat, vagy egy elem tartalma egy teljes HTML dokumentum.
Vannak olyan HTML elemek, amelyeknek nincs tartalmuk, ezért záró tagjuk sincs. Például:
<img src="logo.gif" width="335" height="90">
ami a logo.gif fájlnevű képet illeszti be a dokumentumba.
Az attribútumok – az elem tulajdonságai - megadásának szabályai a fenti példákban is látszanak: Az attribútum nevét egyenlőségjel, majd az érték követi idézőjelek között.
A tagok általában egymásba ágyazhatóak.
<p><a href="../index.html">Nyitó oldal</a></p>
Mindig az utoljára megnyitott tagot kell először lezárni, tehát a fenti példában helytelen lett volna először a tagot lezárni és csak utána zárni az tagot is.
Azokban az esetekben, amikor a tagok egymásba ágyazása tiltva van, akkor a korlátozás többnyire megegyezik a józan ész által diktált feltételekkel. Például egy bekezdés nem tartalmazhat másik bekezdést.